Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-01-01 / 1. szám

Olvassuk: 119. Zsoltár 161—168.

»A Te törvényed kedvelőinek nagy békességük van, és nincs bántódásuk.« (Zsolt. 119:165.)

Egy fiatal leány minden áldott nap olvasta a Bibliát. Egyik reggelen bérkocsiban ment a munkahelyére. A kocsi vezetője — bizonnyal rossz kedvében lehetett — egyszer csak megjegyezte: »Borzasztó egy hely ez a New York! Egyik ember a másik torkát marja! El sem hinné az ember!«

A leány csak egy barátságos mosollyal válaszolt. Majd kicsit későbben megszólalt. »Bizony, én is olyanformán éreztem ezt. De ma már másképp van. Mióta a Bibliát olvasom. Addig olvasom, amíg csak egy olyan helyet nem találok, amelynél úgy érzem, hogy Isten énhozzám beszél.

Nem furcsa — folytatta a leány —, hogy éppen ma ezt a kifejezést hallom, hogy egyik ember a másiknak a torkát marja? A mai szent Igém pedig szívembe véste, hogy Isten nem a viszálykodásnak, hanem a békességnek az Istene. (I. Korinthus 14:33.)

Amikor a leány kiszállt és boravalót akart adni, a vezető udvariasan elhárította, és csak ennyit mondott: »Nem, kisasszony, amit most hallottam, az többet ér minden borravalónál.«

IMÁDKOZZUNK: Kegyelmes Urunk, szent Igéd az egyedüli erős fegyverzet a kisértés közepette. A Te igazságod a mi védőpáncélunk, és a Te utad a mi egyedüli biztonságunk. Ámen.

— Amíg kezemmel munkálkodom, szívem az Ur Jézusban pihen.—

Wall Ernő (Vermont)

KEDD, JANUÁR 23.

25