Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-05-01 / 3. szám

Olvassuk: II. Korinthus 8:1—12.

»Mert, ha a készség megvan, a szerint kedves az, amije kinek-kinek van, és nem a szerint, amije nincs.« (II. Kor. 8:12.)

Egy vasárnap délelőtt, amikor kijöttünk a templomból barátnőm megjegyezte: »az énekszóló ma reggel szép volt. Annak a lánynak olyan értéke van, amit áldozatul adhat a Mester szolgálatára.« Abban igazat adtam neki, hogy az énekszám valóban szép volt s nagy ajándék a zenei tehetség, de — jegyeztem meg — én úgy gondolom, hogy minden emberben van valami érték, amit Neki áldozhat. Mindegyikőnknek van küldetésünk, amit be kell töltenünk a Mesterért.

Adottságaink azonban nem egyformák, s Isten nem azt várja, hogy olyasvalami szolgálatot töltsünk be, amire nem vagyunk hivatva. Viszont azt elvárja tőlünk, hogy azokat a talentumokat, adottságokat, amelyekkel rendelkezünk, amelyeket kaptunk, jól használjuk fel. Mert ha nem ezt tesszük, hasonlóvá leszünk ahhoz a példázatbeli emberhez, aki talentumát elásta a földbe.

Ha meg van bennünk a készség képességeinket Isten dicsőségének a szolgálatára felhasználni, Ő megmutatja nekünk a feladatot, a munkát, amit akar, hogy végezzük s megáldja törekvéseinket.

IMÁDKOZZUNK: Jó Atyánk, hálát adunk Neked a szolgálati alkalmakért. Add, hogy a Tőled nyert talentumainkat jól tudjuk felhasználni. Jézusért kérünk, Ámen.

— Használom-é Krisztus szolgálatára a kapott talentumaimat? —

Beatrice B. Telfer (Ontario)

CSÜTÖRTÖK, MÁJUS 31.

33