Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Zsoltárok 109:21—27.

»Én pedig imádkozom.« (Zsolt. 109:4.)

Az Ur Jézus Krisztus imádkozással készült fel földi életének minden próbájára. Imádkozott, mielőtt tanítványait kiválasztotta volna. A Gecsemáné kertjében térdre hullva könyörgött, hogy múljék el tőle a keserű pohár. Még a kereszten is imádkozott azokért, akik őt oda juttatták... Ha Jézus szükségét érezte az imádkozásnak, mennyire inkább szükségét kell, hogy érezzük mi!

Okos és üdvösséges dolog minden reggel imádkozni. A feladatok, a problémák, a terhek könnyebbek lesznek, ha minden reggel először Isten felé nyitjuk ki szívünk ablakait s Tőle erőt és kegyelmet nyerünk az imádság által. Igen gyakran mi magunk tesszük az életet nehézzé, amikor a magunk útján és nem Isten útján próbáljuk azt élni. Mert az emberi bölcseség Isten segítsége nélkül nem elég arra, hogy a reánk váró problémákat helyesen oldjuk meg.

Az élet nagy harcait nem a saját erőnk és akaratunk által lehet győzedelmesen megvívni. Az út előttünk akkor világosabb, az élet terhe akkor lesz könnyebb, ha engedjük, hogy Isten irányítsa lépteinket.

IMÁDKOZZUNK: Hálával köszönjük meg Néked, jó Atyánk, az imádság nagy kiváltságát. Köszönjük, hogy Te meghallod kiáltásunkat és felelsz a mi könyörggéseinkre atyai szereteted szerint. Taníts minket bizalommal Hozzád fordulni minden körülményeink között. Ámen.

— Ha Krisztusnak szüksége volt e földi létében az imádkozásra, mennyivel inkább szükségünk van mi nékünk arra! —

Turner P. Róbert (Dél Karolina)

PÉNTEK, JANUÁR 12.

14