Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-05-01 / 3. szám

SZOMBAT, MÁJUS 5.

Olvassuk: 5. Zsoltár.

»Minden reggel meg-meg újul, nagy a te hűséged.« (Jer. Sir. 3:23.)

A hűség igen nagy ajándék. A hűségben megmaradni és naponként megújulni pedig éppen nem könnyű.

Nézzük azért meg Isten hűségét, hogy benne megláthassuk a magunk hűtlenségét.

Isten hű. Hű a szeretetében. Ha egyszer megszeretett engem, akkor ebben a szeretetben megmarad.

Isten hű az ígéreteiben. Amit egyszer megígért, azt meg is cselekszi.

Isten hűsége független az én magatartásomtól. Én eltávolodhatom Tőle, de Ő hű marad, Ő magát meg nem tagadja.

Kórházakban a beteg lázát felrajzolják egy lázlapra. Ha az én hűségemet, mint valami lelki lázt megmérné és felrajzolná valaki: sok görbe vonal jönne ki.

Az emberek csak viszonthűség esetén tudnak hűek maradni. Isten hűsége nem függ az én hűtlenségemtől.

Édesanyák szokása, hogy lefekvés előtt megcsókolják a gyermeket még akkor is, ha napközben sok hántást és bosszantást kaptak tőlük. Mikor elpihennek este az édesanya hűsége gyermeke fölé hajlik.

Milyen nagy kegyelem számomra, hogy Isten hű marad hozzám!

IMÁDKOZZUNK: Szerető Atyánk köszönjük Néked, hogy te áldassz és vezetsz minket akkor is, ha mi eltávolodunk Tőled. Közöld velünk kegyelmedet, hogy a mi hűségünk soha el ne fogyjon és azt, bizonyságtételünkkel naponként bizonyíthassuk. Ámen.

— Hű az Isten aki elhívott titeket. —

E. A. (Magyarország)

7