Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1962-03-01 / 2. szám
PÉNTEK, ÁPRILIS 27. Olvassuk: Effezusi levél 2:14—22. »Mert más fundamentumot senki sem vethet, azonkívül, amely vettetett, amely a Jézus Krisztus.« (I. Kor. 3:11.) Anglia egyik városában ma már új székesegyház emelkedik a háború bombázása által elpusztított régi helyett. Amidőn II. Erzsébet angol királynő az épület alapkövét elhelyezte, megkérdezte az új épületet tervező és építő mérnököt, Bazil Spencet: »És mit fog ez az új kathedrális, mint épület kifejezésre juttatni?« Ez az új székesegyház — felelt az építész — szeretném, ha kiábrázolná azt az érzésemet, amely akkor kélt bennem, amikor először kitekintettem az öreg épület romjai közül az új irányába. A régi épület a keresztyén áldozatot ábrázolja, romjaival, összedőlt falaival, szétzúzott tetejével. Az egyik faldarabon még olvashatók e szavak: Atyám bocsáss meg... — Az új épület a keresztyén hit másik pillére! A feltámadás győzelmes megjelentése! Krisztus fennsége! — Ezt szeretném az épület stílusában megmutatni. A hit az egyetlen alap, s ennek igazságáról tanúskodik minden ekresztyén templom, legyen az akár új, akár öreg. Azonban nem az épület, a külső fal a fontos. Életek, bizonyságtevő életek kell, hogy felépüljenek az egyugyanazon fudamentumon. Krisztuson. IMÁDKOZZUNK: Óh Istenünk, segíts minket, hogy mi a Krisztus áldozatában vetett hit és bizalom szilárd alapjára építhessünk. És ez által osztozhassunk Vele, a sír és halál felett aratott győzelmében. Ámen. — Ki a te életed fundamentuma? — Chris H, Tice (Anglia) 60