Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Máté 9:9—13.

»Nem az igazakat hívogatni jöttem, hanem a bűnösöket.« (Máté 9:13.)

Jézus előtt az »egy« lélek is nagyon fontos volt. A nagy evangélizációk nagy számok elérésére törekszenek, s könnyen elfelejtik, az egyetlen elveszett ember értékét.

Egyik vasárnapon a gyülkezetem egyik csendes és alázatos férfia jött hozzám ragyogó arccal, boldogan. Nem a fő-helyeken ülő ember, de odaadó, hűséges és a hitben élő férfi. Mindig elégtelennek érezte magát arra, hogy másokat meghívjon a gyülekezet közösségébe, de meggyőztük arról, hogy egyszer próbálja meg. Isten felhasználta arra, hogy Krisztusnak megnyerjen egy másik férfit.

Örvendezve és egyszerűen mondta: »Addig soha sem éreztem keresztyéni létem igazi örömét, amíg Krisztusnak meg nem nyertem egy lelket. Most már tudom, mi az!«

Elfelejtettük-é az örömet, ami abból ered, ha másokat megnyerünk Krisztusnak?

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, aki az örvendező Pásztorral megosztottad szomorúságunkat, gyengeségeinkben minket megerősítve, tévelygéseinkben minket •megtalálva fordítsd tekintetünket az elveszettek felé. Küldj minket hozzájuk és add nekünk a másokat hozzád vezetés örömét. A Krisztus nevében kérünk. Ámen.

— Hogy Krisztusról hogyan tud bizonyságot tenni, azt senki sem tudja addig, amíg meg nem próbálja. —

Eawrance E. .N'ye (Oregon)

SZERDA, ÁPRILIS 25.

58