Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-03-01 / 2. szám

SZERDA, ÁPRILIS 18.

Olvassuk: Lukács 23:32—38.

»Atyám bocsásd meg nékik, mert nem tudják, mit cselekszenek.« (Lukács 23:34..)

Jézus első szava a kereszten a megbocsátás. Milyen csodálatos üzenete ez a keresztnek. Jézus keresztjétől mennyei fény sugárzik le ezekben a szavakban. A szenvedés kínja leírhatatlan volt, hiszen kezeit és lábait még most szögezték át, a sebek fájdalmas kínja átjárta egész testét és mégsem fakadt ajka zúgolódásra, nem jajgatott, nem lázadozott, hanem csendesen imádkozott.

Jegyezd meg, hogy a legjobb és legáldottabb fájdalomcsillapító: az imádság.

Ha Jézus imádsága tartalmát nézzük, még csodálatosabb előttünk Urunk nagysága. Nem önmagáért imádkozik, nem a maga leírhatatlan szenvedéseivel van dfoglalva, hanem az Atya bocsánatát kéri ellenségei számára.

Óh, megbocsájtani oly nehezen tudó ember, szégyenkezz e szavak hallatára! Lágyuljon meg kemény és dacos szíved! Téged soha senki úgy meg nem bánthatott, mint Jézust és ő kész volt megbocsájtani.

Ember, ha nem tudsz megbocsátani, akkor Te még nem állottál meg a kereszt alatt és nem hallottad Krisztus neked is megbocsátó szavát.

IMÁDKOZZUNK: Óh Isten, lelkünk Teremtője és Megváltója, köszönjük megbocsátó szeretetedet, mely Krisztus eme szavaiból lett nyilvánvaló. Adj nékünk alázatos szívet, hogy mindenkor készek legyünk mi is megbocsáíani. Ámen.

— Bocsássunk meg egymásnak, mint ahogy Isten is megbocsátott nekünk. —

E. A. (Magyarország)

51