Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Máté 9:32—38.

»Énókh Istennel járt vala.« (I. Mózes 5:24.)

Shu-Shan, egy igen boldog kis kínai lány volt. Édesapja — aki egy keresztyén tanító volt — gyakran vitte őt magával sétáira. Útközben elbeszélgettek. Ezeken a sétautakon a kislány megismerte Isten teremtő nagyságát.

Az atya, mikor emberekkel találkozott, velük is elbeszélgetett. Elpanaszolták neki bajaikat, problémáikat, s a tanító mindig segített egy-egy jó tanáccsal. A kis Shu-Shan azt is megtapasztalta, hogy Isten segít a szükségben levőkön.

Mikor az apja meghalt, a leány egyedül maradt. De rövidesen felismerte, hogy néki van egy Mennyei Atyja, akivel még a földi atyánál is mélyebb és bensőségesebb közösségben élhet. Shu-Shan tovább sétált, s ezeken a sétákon tovább beszélgetett Istennel és követte Őt.

Ezeken az utakon Isten megnyitotta szívét az Ő kegyelmének csodálatos gazdagsága felé és Shu-Shan Isten szolgálatára áldozta magát. Áldássá lett a népének. — Szolgálatának erőssége az volt, hogy sohasem érezte magát egyedül.

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük Néked, óh Atyánk, hogy Te közösségre hívsz magaddal minket. Segíts minket ma, hogy kövessük a Te ösvényedet, hogy egyre jobban megismerjünk Téged és végezzük azt a munkát, amelyet ránk bízol. Jézus nevében kérünk. Ámen.

— Milyen mély a közösségem Krisztussal? —

. . Helga Bech Andersen (Taiwan)

KEDD, ÁPRILIS 10.

43