Csendes Percek, 1961 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1961-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Máté evangéliuma 6:5—13 »És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak akik ellenünk vétkeznek.» Máté 6:12. Amint a testnek szüksége van táplálékra, az ember halhatatlan lelkének is szüksége van bűnbocsánatra. A lélek legnagyobb szüksége az, hogy bocsánatot nyerjen és a lélek legnagyobb veszedelme az, ha nem tud meg­bocsátani. Amikor Jézus imádkozni tanított bennünket, világo­san kifejezte azt, hogy ha mi bocsánatért esedezünk Is­tenhez, nekünk is meg kell bocsátani azoknak, akik el­lenünk vétettek. így tehát a megbocsátás kettős jellegű: Hogy az Isten megbocsássa a mi bűneinket és hogy mi megbocsássunk másoknak. Ennek a nagy, kettős igazságnak a szempontjából nagyon fontos az, hogy szüntelen imádkozzunk, hogy megértők legyünk mások iránt, megbocsássunk egymás­nak, hogy áldjuk azokat, akik minket átkoznak, áldjuk és ne átkozzunk. A megbocsátás olyan jellemző tulajdonsága Isten­nek, hogy Ö is megkívánja tőlünk, hogy az Ö megbocsá­tó lelkülete legyen bennünk. Ez az evangélium alapja. IMÁDKOZZUNK: Ó állandó szeretet Ura, kérünk Téged add meg nékünk azt, hogy a Te értelmed és szel­lemed legyen meg bennünk, mert csak úgy tudunk má­soknak megbocsátani, ahogyan Te megbocsátottál ne­künk. Segíts minket, hogy senkinek rosszért, rosszal ne fizessünk, hanem a rosszat jóval győzzük meg. A Te ne­vedben. Amen. McMillin L. József (Tennesse) HÉTFŐ, FEBRUÁR 20. 53

Next

/
Thumbnails
Contents