Csendes Percek, 1961 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1961-01-01 / 1. szám
Olvassuk: Lukács evangéliuma 6:12—19. »Kiment (Jézus) a hegyre imádkozni és az éjszakát az Istenhez való imádkozásban töltötte.« Lukács 6:12. A nagy döntések idején Jézus életében őt mindig imádkozva találjuk, nem csupán öt percre, vagy akár egy órára. Egész éjszakán át imádkozott, mielőtt tanítványait kiválasztotta. A folytatólagos imádkozásnak azok alatt a hosszú órái alatt valószínűleg nem mindig csak Jézus beszélt Istenhez. Nem. Meggondoltan feltételezhetjük azt, hogy a legtöbb időt figyeléssel töltötte el. Mert Jézus figyelt az Istenre. Ilyen alkalmakkor nem csak elmondta Atyjának a félelmeit és küzködéseit, hanem figyelt is Reá. így erőt nyert arra, hogy szembenézzen a döntésekkel és az Atya akarata szerint cselekedjék. Nagy lelki alázatosság jele az, amikor ajkunkat be tudjuk zárni és szivünket imádságban meg tudjuk nyitni és figyelni tudunk, miközben Isten szüksége szerint szól. Amikor elménket és szivünket előtte megnyitjuk és figyelünk, ő a vigasz és erő szavait szólja. IMÁDKOZZUNK: Óh Urunk, taníts arra, hogy miképp figyeljünk Reád. Segíts minket, hogy legyünk csendben és ismerjük el, hogy Te vagy Isten, akinek szavában bízhatunk és akinek erejében élhetünk. így fogunk téged megismerni, nem sok beszéd, hanem sok figyelés által. Megváltónk nevében imádkozunk. Ámen. Beatty W. Kenneth (Niw York) HÉTFŐ, FEBRUAR 13. 46