Csendes Percek, 1961 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1961-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Zsoltárok Könyve 8.

»Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.« János 14:14.

Hong Kong-ban álldogálva, figyeltem az úttest javítását. Kínai asszonyok jöttek, széles karimájú kalappal fejükön, mely a naptól védte őket, és a vödröket kaviccsal töltögették. Két kaviccsal töltött vödröt akasztottak egy-egy bambuszbot végére, amelyet azután a vállukra vettek. így hordták a kavicsot egyik helyről a másikra. Egyik asszony ingadozva indult az úton egy ilyen teherrel, de azután letette a vödröket, kidobott az egyikből egy marék kavicsot és rálendítette a rudat megint a vállára. Ezután könnyebben ment az úton. A baj az volt, hogy mindaddig nem tudta vinni a terhét, amíg egyensúlyban nem volt a két vödör a vállán. Az a régi gondolat jutott az eszembe, hogy gyakran a tehernek nem a súlya számít, hanem annak a módja, hogy azt hogyan viszem. Törekszünk-e mi arra, hogy az egész terhet vigyünk, amit hitünk megkíván? Vájjon mi is egyensúlyozzuk-e terhűnket azzal, hogy megtesszük azt, amit tudunk, Krisztusba belefogódzva?

IMÁDKOZZUNK: Drága Urunk és Szabadítónk, köszönjük Neked, hogy semmi sem lehetetlen, ha Teveled járunk. Sgíts minket arra, hogy mindig emlékezhessünk a Te ígéreteidre és hogy így hűségesen végezhessük el azt, amit reánk bíztál. A Te szent nevedben. Ámen.

Polhemus Ballard Lilian (Kalifornia)

KEDD, JANUAR 24.

26