Csendes Percek, 1961 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1961-01-01 / 1. szám
PÉNTEK, JANUAR 20. Olvassuk: Apostolok Cselekedetei 13:38—43. »Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekszik, bűne az annak.« Jakab 4:17. A közeli nagyvárosban egy taxi-soffőr gyanútlanul fuvarozta utasát. Kisvártatva az idegen revolvert rántott elő, és úgy kényszerítette a szegény öreg soffőrt a pénztárcája átadására. »Keservesen megdolgoztam a kis pénzért, de azért a magáé lehet. De úgy érzi, hogy Isten előtt a helyes dolgot követte el?« A börtöntöltelék pár pillanatig nem tudott egy szót se szólni. Majd remegő hangon csak ennyit válaszolt: »Itt van a bukszája. Vegye vissza! És legyen szives engemet egy templomba elvinni. Szeretnék a lelkipásztorral beszélni!« Azzal átadta a pisztolyát is. Az öreg soff őr istenfélő ember volt, és jó egyháztag. Nem habozott Isten nevét említeni, csendben és alázattal. És milyen eredménnyel! Nekünk is részünk lehet valami ilyen szolgálatban. Egy barátságos mosoly, egy bátorító szó, egy meleghangú meghívás az Isten házába, — mind megannyi áldott szolgálat! IMÁDKOZZUNK: Szerető mennyei édes Atyánk az Ur Jézus Krisztus által! Adj kegyelmet, hogy szeretetünket megosszuk azokkal, akik vakok bolyonganak ebben a világban. Azokkal, akik annyira Tenélküled járnak. Add hogy életünk és beszédünk másokat is Tehozzád hívogasson és erős szeretettel vonzzon. Az Ö nevében kérünk, Ámen. Cannon Frigyes (Ontario) 22
