Csendes Percek, 1961 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1961-01-01 / 1. szám

HÉTFŐ, JANUÁR 16.

Olvassunk: Máté evangéliuma 5:13—16.

»Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jócselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.« Máté ev. 5:16

Egy lelkipásztor, aki a georgiai mocsarak vidékén szolgált, mondotta el a következő történetet.

1954-ben gyülekezetemnek egy fiatal tagja, Jóska, egyik barátjával csónakkirándulásra ment a mocsarakban. Valami rendkívüli ciprusfát szeretett volna hazahozni. Keresés közben elvált a két jóbarát egymástól, s mikor a kijelölt helyen találkozniok kellett volna, Jóska nem volt sehol. Hiába volt minden fáradozás, nem akadtak Jóska nyomára. Legnagyobb meglepetésükre azonban, hajnal felé Jóska sértetlenül megérkezett. »Hogy lehet, hogy hazataláltál? — kérdezték tőle. Hiszen az éj sötét volt, az út ismeretlen!« Jóska azonban nyugodtan adta meg a választ: »Láttam a világító tornyot!« Egész éjszaka az vezette haza, szerettei közé.

Az egyháznak az a feladata, hogy ilyen világító torony legyen a sötétségben, botorkáló ember számára. Vajon fénylik-e így ami világosságunk?

IMÁDKOZZUNK: Óh Isten, aki a te népedet, Izráelt

nappal felhőoszlopban, éjjel pedig tűzoszlopban vezetted a nagy pusztaságon át, vezess, kérünk minket is Szent Lelked által földi zarándok utunkon úgy, hogy a keskeny úton haza érjünk Tehozzád. Világíts nekünk, bennünk és rajtunk keresztül, óh Világ Világossága, mi Urunk Jézus Krisztus! Ámen.

Freeman T. Horace (Georgia)

18