Csendes Percek, 1961 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1961-01-01 / 1. szám

Ilvassuk: Zsoltárok könyve 102:19—28

»Mindezeket kezem csinálta«. Ésaiás 66:2.

Mint egy óriás bronz-labda csüngött alá a nap a szürke, viharfelhőkkel teli égboltról. Mérges szélvész kergette a tenger hullámait, amelyek mint felbőszült vadállatok tépték, marták, szaggatták a parti sziklákat. És a sziklák tetején ott állott az ősz halász. Számára nem volt ijesztő a kép, sőt gyönyörködött a teremtett világ csodálatos szépségében: Isten keze nyomát látta benne. A kezet, amely erős teremteni, igazgatni és megtartani.

Vajon az élet viharai között megvan-e bennünk ez

a tudat? Amikor minden olyan félelmetes és vészt-jósló, el tudjuk-e mondani a Zsoltárossal: »Isten a mi oltalmunk és erősségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe... (Zsolt. 46:2—3)

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Édesatyánk! Fogadd el hálánkat megtartó kegyelmedért és naponként megújuló hűsegedért. Tény bennünket is hűségesekké Tehozzád ölj an időkben, amikor megrendülni látszik minden. »Hullámok ha rémítenek mérhetetlen víz felett«, segíts minket megragadni azt a Kezet, amely olyan erős, hogy megtart minden körülmények között. Te, aki megvívhatsz tengerekkel, aki soha meg nem rendülsz, tedd a mi hitünket is olyan rendíthetetlenné, hogy Benned vetve horgonyát, soha el ne szakadjon szereteted partjaitól. Jézus Krisztus nevében kérjük. Ámen.

Allen Alma (Kalifornia)

PÉNTEK, JANUÁR 13.

15