Csendes Percek, 1961 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1961-01-01 / 1. szám

VASÁRNAP, JANUAR 8.

Olvassuk: Zsoltárok könyve 79:8—13.

»Az Ur az én pásztorom; nem szűkölködöm.« Zsoltár 23:1.

Egy kislány az utca sarkán állva keservesen sírni kezdett. Egy barátságos ember megállt mellette és azt

kérdezte tőle; »Miért sírsz kislány?« Azt felelte: »Át kellene mennem az utcán, de félek ezektől a rohanó kocsiktól.« A férfi megfogta a kislány kezét és átvezette a másik oldalra.

Az élet országútján még a legtapasztaltabb ember is segítségre és tanácsra szorul. Mindnyájan vezetőre és segítőre szorulunk. Dávik király tapasztalt ember volt. Gazdag volt és hatalmas. Sok barátja és segítője volt. De ez nem volt elég. Szüksége volt vezérre és segítőre, ki több volt mindenkinél. Az Ur volt az ő pásztora. Milyen biztonsága lehet az embernek benne a bizonytalanságok és változások sötétségében.

Az Ur állandóan készen van arra, hogy vezessen minket minden körülmények között. Mindenben segít nekünk. Előre látja a jövendőt. Az igazság ösvényein vezet minket az Ö nevéért.«

IMÁDKOZZUNK: Urunk, a Te vezetésedre bízom magamat. Jézus Krisztusn által bocsásd meg minden bűnömet. A szivünkben lakozó Szent Lélek által szabadíts

meg engem a gonosztól. Segíts meg Atyánk, hogy mind jobban és jobban Krisztushoz hasonlóvá lehessek. Az Ö nevében kérlek. Ámen.

Haglund Eric (Svédország)

10