Csendes Percek, 1960 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1960-01-01 / 1. szám

Az aranyszabály.

Csütörtök, február 11.

Olvassuk: Máté 7:6-12.

»Azért idő előtt semmit se ítéljetek, míg el nem jő az Úr, aki egyrészt világra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a sziveknek tanácsait.« (I. Kor. 4:5).

ÓVATOSABBAK leszünk mások megítélésében, ha meggondoljuk, mily kevéssé ismerjük embertársainkat. Meglátok egy erkölcsi hibát a szomszédomban, meg is ítélem érte, viszont nem veszem észre sok-sok erényét, amelyek pedig énbennem nincsenek meg.

Gyülekezetünkben néhány évvel ezelőtt volt egy kellemetlen ember. Én is elítéltem. Midőn azonban egyszer meghallottam imádkozni, mindjárt másképen vélekedtem. Megtudtam, milyen kemény csatát vív önmagában, hogy legyőzze hevességét, ami pedig szerencsétlen neveltetésének volt következménye. Magamat is az ő helyébe képzeltem bele.

Közelebb jutunk Krisztus lelkületéhez, tanításához, ha letérünk a másokban való hibakeresés és mások ítélgetésének hamis útjáról.

A farizeus és publikánus példázatában Urunk azt tanítja meg nekünk, hogy a másik embertársunk gyengesége felett való dicsekedés a mi mégnagyobb gyengeségünket jelenti.

IMÁDKOZZUNK: Segíts minket, ó Urunk, hogy saját életünkben saját gyengeségeinket felismerve, megértőbb szívvel forduljunk felebarátaink felé. Add, hogy megteljünk könyörülettel azok felé is okik látszólag nem érdemlik meg. Mindenben a Te Ítéletedet és szeretetedet lássuk megvalósulni. Krisztusunk nevében, hallgasd meg imánkat. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK: Akikkel ma találkozom, mindenkiben a jót fogom keresni.

Pyke Richard (Anglia)

NAPI BIBLIAOLVASÁS: Lukács 11:37-54.

46