Csendes Percek, 1960 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1960-01-01 / 1. szám

Közösségünk az egyházban.

Szerda, február 4.

Olvassuk: Kolossé 1:21-29.

»Krisztus is szerette az Egyházat és Önmagát adta érette.« (Efézus 5:25).

IGEN SOK TURISTA látogatja meg Trondheimet Norvégiában és igen sokan mennek megnézni a norvégiai nemzeti szentélyt Nidarosdomenba. Ha valaki kivülről nézi a székesegyházat, az északi oldalán az apostolok és próféták hatalmas kőszobrait láthatja. A bejárat fölött egy kerek ablak van. Éppen olyan szürke, mint a templom falai.

Mikor azonban bemegyünk a templomba és belülről nézünk át rajta, csodálattal tölt el. Ahogy a világosság átáramlik az ablakon, olyan gyönyörű színcsodákat hoz létre, hogy önkénytelenül arra gondolunk: »Milyen csodálatos.« Aki látni akarja ezt, be kell hogy menjen a templomba és onnan nézzen kifelé.

Aki Jézus igazi egyházának csak külső szemlélője, nem láthatja meg az Őt követők életének igazi szépségét és gazdagságát.

Ahhoz, hogy az Egyház igazi dicsőségét meglássuk és abban részesek legyünk, kell, hogy személyes közösségünk legyen a Krisztussal.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei édes Atyánk, Kinek isteni szeretete adta nekünk az egyházat, mint a kegyelem ajándékát, tégy bennünket annak igazi, hű tagjaivá. Adj nekünk erőt, hogy megmaradhassunk Krisztusunk mellett az Ő egyházában. Annak nevében kérünk, aki így tanított minket imádkozni: »Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben. ..« Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK: Krisztusban élni annyit jelent, mint élő tagja lenni az ő egyházának.

Kristoffersen Arne-Jacob (Svédország)

NAPI BIBLIAOLVASÁS: Lukács 8:19-39.

39