Csendes Percek, 1960 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1960-01-01 / 1. szám

Közösségünk az egyházban.

Vasárnap, január 31.

Olvassuk: Zsoltárok 122.

»örvendezek, mikor mondják nékem : Menjünk el az Úr házába.»

(Zsolt. 122:1).

EGYIK VIRGINIAI TEMPLOMOT ugyanolyanra építették újjá, amilyen az első felépítésekor, 1632-ben volt.

A sok látogató között volt egy 96 éves öreg asszony is, aki életének java részét szülőhazájában Angliában töltötte el. Mikor a templomba belépett, hirtelen viszszaidéződött lelkében sok szeretett templomnak a képe. Látszott rajta, hogy érzi Isten jelenlétét, amikor boldogan így szólt: »Ez otthon, ez igazi otthon!« Térdrehullott és buzgón imádkozott, miközben újra ismételgette: »Ez igazi otthon.«

Ennek az asszonynak boldog tapasztalása nem ritka eset. Mindanyiónkkal megtörténhet. Jézus Krisztus által Istennel olyan közeli közösségbe kerülhetünk, hogy az Ő templomát otthonunknak mondjuk, mert Isten nékünk Atyánk és a templom az ő háza. Ebből az következik, hogy a mi Isten gyermekei vagyunk az O háza a mi otthonunk.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei édes Atyánk, köszönjük Neked velünk közölt drága ajándékaidat. Különösen megköszönjük az Úr Jézus Krisztus anyaszentegyházát és annak minden áldását és szolgálatát. Segíts, hogy kövessük Krisztusunk példáját s a Te házadat, a templomot valóban az imádság házává tegyük, ahol feleletet találunk minden kérdésünkre és segítséget minden szükségleteinkben. Megváltónk nevében kérünk. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK: Isten a mi Atyánk és a templom az Ő háza Mi gyermekei vagyunk és az Ő háza a mi otthonunk.

Gilliam Levi Otis (Virginia) NAPI BIBLIAOLVASÁS: I. Thessalonika 2:1-20.

35