Csendes Percek, 1959 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1959-03-01 / 2. szám

Szombat, március\2gjr Olvasd Máté 26:69-75

A keresztrefeszitést megelőző események

“Bizony te is közülük való vagy; hiszen a te beszéded is elárul téged.” (Máté 26:73.)

ÉTELIT feltűnő galileai kiejtése árulta el a főpap

'Udvarán. A miálr addig is valószínűleg meglévő gyanút, hogy ő a Názáreti Jézus követője, kiejtése csak megerősítette.

Mint ahogy egy emberi beszéd rámutat arra, hogy az ember milyen nemzetből származik, épen úgy életének minden megnyilatkozása is kinyilatkoztatja azt, hogy Krisztusié-e vagy sem. Röviddel a pünkösd után Pétert és Jánost a tanács elé hurcolták, mert egy bénát meggyógyítottak. Annás és Kajafás és velük a többiek elcsodálkoztak azon a bátor tanúbizonyságon, amit Péter és János a feltámadott Krisztusról tett. “Megismerek őket, hogy a Jézussal voltak vala.” Az apostolok élete Krisztus pecsétjét hordta.

Moody, a hires evangélista, egyszer a fiatal Woodron Wilson mellett ült a borbélynál. Az evangelizátor mély benyomást tett rá. Wilson később ezt irta: “Ugv hagytam el azt a borbélyüzletet mint hogyha az imádság házából jöttem volna ki, mert annak a helynek egész légkörét felemelte az a mellettem ülő ember.”

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyám, hálát adok Néked

azokért, akiknek életében meglátszik Krisztus, és akiknek befolyása őhozzá vezetett engem. Segíts engem úgy szeretnem az Ur Jézust, hogy életem az őhozzá tartozásom pecsétjét viselhesse. Az ő nevében kérlek. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Ha naponkénti közösségben élek Krisztussal, életem az ő lelkének kifejezését mutatja.

Albert Burnside (Ontario)

Napi bibliaolvasás — Lukács 23:18-49