Csendes Percek, 1959 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1959-01-01 / 1. szám

Szombat, február 28 Olvasd Máté 25:31-40

“Akinek pedig van miből élnie e világon, és elnézi, hogy az ö atyafia szükségben van, és elzárja attól az ő szivét, mlkcpin marad meg abban az Isten szeretete?” (I János 3:17.)

SZOKÁSBAN volt, hogy a kolostorok kapujában ke^ nyeret és alamizsnát osztogattak a szegényeiknek. A keresztyén, ha van étele és ruházata, nem engedheti azt meg, hogy az ő felebarátja éhesen vagy rongyosan járjon. A keresztyéni szánalom Jézus és az új testamentumi tanítás példájából ered. Mindenki aki szükségben volt és elérhető volt, az volt a keresztyén felebarátja.

Ma is, a szükségben lévő ember, akin segíthetünk, az a mi felebarátunk. Napjainkban azonban ez a felebarátunk gyakran nem a szomszédos utcában, hanem egy másik viliágrészben lakik. Elérhetjük őt azonban, fényképek, mozgóképek, rádió, televízió, a hirdetett és nyomtatott szó által.

Elérhetjük őt az egyházközi segély által, államközi segély és egyházunk missziói terjeszkedése által. A keresztyének napjainkban ily módon fejezik ki együttérzéslüket felebarátjuk iránt.

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, Urunk, köszönjük Néked, hogy

elküldötted fiadat az éhezők táplálására, a betegek ápolására és az elhagyatottak vigasztalására faji és nemzeti különbség nélkül. Segíts, hogy szeressem felebarátomat keresztyéni szeretettel. A Megváltó nevében, aki az életét adta, hogy bőséges életünk legyen. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

A mai világban mindenki, aki szükségben van és líiindenki, aki elérhető és megsegíthető, az az én felebarátom.

J. B. Dawson (Uj Zéland) Napi bibliaolvasás — Márk 6:1-13

Keresztyéni könyörtiletesség