Csendes Percek, 1959 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1959-01-01 / 1. szám

Csütörtök, február 12 Olvasd Máté 11:25-30

“Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3:16.)

J^JlÉ'RT van az, hogy sokan vannak, akik-bár járműikéinek, beszélnek és dolgoznák, mégis úgy érzik, hogy üres az életük. Félreértenek másakat, s őket is félreértik mások. iMiért? Vájjon azt akarja Isten, hogy életünk egy sínekre állított vasúti kocsi legyen, mely sehova sem vezet? Vagy hogy életünk egy üres kagylóhoz legyen hasonló? Egyáltalán nem!

Valami célja volt Istennek azzal, hogy minket ide helyezett erre a földtekére: hogy keressük és megtaláljuk, szeressük és szolgáljuk őt.

Hogy tudunk Vele találkozni? Imádságon, Igeolvasáson, és embereken keresztül.

Hogy tudunk közeledni Hozzá? Krisztuson keresztül.

Krisztus hivogat: “Jöjjetek énhozzám ... az én igám gyönyörűséges, az én terhem könnyű.” (Máté 11:128-30.)

Ennek a világnak a terhei fárasztódk, de az ő igáját öröm viselni. Egy középkori szent, Bemard de Clairvaux igen szépen fejezte ezt ki:

“0 áldott teher, mely minden terhet könnyűvé tesz, O áidot iga, mely felemeli a hordozóját.”

IMÁDKOZZUNK: Oh Isten, örök szeretet, adj bátorságot,

hogy felve-hessem Krisztus igáját, s az ő békessége lehessen szivemben. Annak a nevében kérlek, aki meghalt azért, hogy én élhessek. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Magamra veszem az “áldott igát, mely felemeli hordozóját.”

Damon Dan (Pennsylvania) Napi bibliaolvasás — Lukács 4:14-30

Krisztus hiv, hogy tanúi legyünk