Csendes Percek, 1959 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1959-01-01 / 1. szám
“Mindenki aki magát felmagasztalja megaláztatik, és aki megalázza magát felmagasztaltatik.” (Lukács 18:14.) #2 YAKiRAN olvassuk, hogy a kevélységet megaláztatás követi, viszont az alázatos ember váratlanul felmagasztaltatik. -A bibliai vers is ezt idézi elénk két példázatban is, a két ember imádsága a templomban és a lakodalom főhelyeiről szóló tanítás. Ismerek egy öreg történetet, mely szintén hasonló ehhez. Egy király különböző rangú embereket hivott meg egy ünnepségre. Mielőtt a király az ebédlő terembe ment volna, az egyik vendég letelepedett a főhelyre mondván, “Én herceg vagyok”, a másik a következő székre ült s ezt mondotta, “Én bölcs vagyok” és igy tovább. Volt ott egy ember, aki viszont alázatos volt s megelégedett az utolsó hellyel. A király bejött, körülnézett s az utolsó helyen alázatosan meghúzódó embert a főhelyre kísérte e a herceget utolsó helyre küldtek. A farizeusok bizonyára megértették Jézus Krisztus beszédét és eszükbe idézhették Salamon bölcs mondását, “A nagyok helyére ne állj, mert jobb ha azt mondják néked, jer ide fel . . .” (Péld. 25:0-7.) IMÁDKOZZUNK: öh Urunk Istenünk. Szeretnénk a mi Urunk nyomdokában járni. Szeretnénk kikerülni a büszkeség s az önhitség kisértéseit és szeretnénk megalázni magunkat úgy, hogy azután a Te országodban felmagasztaltassunk. Megváltónk nevében kérünk. Ámen. MA EZEN GONDOLKOZZUNK: Szelidlelküség a nagyság alapköve. Charles A. Pierce (California) Napi bibliaolvasás — János 10:19-42 Legyünk alázatosak Péntek, február 6 Olvasd Lukács 18:9-14
