Csendes Percek, 1959 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1959-07-01 / 4. szám
1 Vasárnap, augusztus 9 Olvasd: Zsolt. 19:9-14 “Állj meg és gondold meg az Istennek csodálatos dolgait.” (Jób. 37:13.) GY fiatal gyakorló lelkész érkezett egy másik állalmiból'. Az én felügyeletemre volt Ibizva. Ez a fiatal emlber, Istennek s az ő teremtményeinek egészen új megismerésére vezetett engem. Amint utaztunk gyakran kért, hogy álljak meg a kocsival. Minden alkalommal] a tájat fényképezte. Nekem ez semmivel seim volt különösebb, mint észak Dakota egyéb préri vidéke. Nyugattól keletig sugárzó lángoló napnyugták, Isten csodálatos szépségét beszélték neki. A bárányfelhők aiz égen Isten vezetésének szimbólumai voltak előtte. Az alföld végtelen kiterjedése Isten nagyságát mutatta. A hullámzó arányló mező, az érő búzatáblák Isten aratása volt, a folyók sziklás völgyei azt mondották neki: Isten a mi erősségünk. A legelésző nyájak Isten gondoskodását vetítették elé. A vadvirágok különös pompájukkal, váltakozó színeikkel Isten csodás békességét hirdették. IMÁDKOZZUNK: Atyánk Istenünk, add, hogy az élet egyszerű dolgaiban, melyek naponként körül vesznek, újra és újra meglássunk Téged. Nyisd meg szemeinket és értelmünket a Te csodálatos világod, fenséges gondolkodásod, végtelen szerelmed hit által való megtapasztalására. Mesterünk nevében kérünk Aki egész életével Téged magasztalt és Akinek élete a Te dicsőségedet mutatja nekünk. Ámen. MA EZEN GONDOLKOZZUNK: Milyen vakok llelM szemeink, ha nem látjuk meg Isten dicsőségét ebben a teremtett mindenségben. Charles P. Ford (South Dakota) Napi bibliaolvasás — Préd. 5:1-20 Isten dicsősége a természetben