Csendes Percek, 1959 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1959-07-01 / 4. szám

Péntek, augusztus 7 Olvasd: Római levél 6:1-11

“És valamit tesztek, lélekből cselekedjétek, mint az Urnák és nem embereknek.” (Kol. 3:23.)

első leckét a keresztyén sáfárságról szüleim tanították nekem. Azt mondták, hogy amit a vasárnapi iskolában és a templomban csinálunk — imádságunk, éneklésünk, csendességünk, figyelmünk, aranymondás tanulásnak, — mind Jézus Krisztus előtt hitünkről való bizonyságtétel.

Az. öt vagy tiz filléreseink nem jelentenek annyit, mint a törekvés, amellyel kifejezzük, hitünket, szeretetüinket, imádatunkat és engedelmességünket. Arra tanították, hogy midőn életünk legjavát adjuk Jézusnak, megtanuljuk szeretni őt, szeretettel követni Őt. Ez a mi szolgálatunk öröme.

Évek ámultával ezeket a tanításokat a gyakorlatban is megtapasztaltam. Egyre jobban felismerem, hogy a Krisztus királyságáért valló harmonikus együtt munkálkodásban, a Krisztussal való közlcisségümk az imádságunk és adományaink kedvesek Isten előtt. Mert Ő használja hűségűnket, gondolatainkat, talentumainkat, képzettségünket, kezeinket és sziveinket, valahányszor az Ö akaratát cseiekedjük.

IMÁDKOZZUNK: Vezess Urunk, Édes Atyánk, a szolgálat helyeire. Add, hogy minden amit teszünk és cselekszünk a Te szeretetedért való hálaadásunk legyen. Növeljed bennünk a lélek szépségét és erejét, hogy egyre inkább használhatókká lehessünk a Te országod szolgálatában. A mi Urunk nevében kérünk hallgass meg. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Ma a szeretet valamely munkáját megcselekszem, mert Jézust szeretem. Edna Keller (Wisconsin)

Keresztyén örökségünk

Napi bibliaolvasás — Példabeszédek 31:10-31