Csendes Percek, 1959 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1959-07-01 / 4. szám

Hétfő, július 20 Olvasd: I Korinthus 15:51-58 "... Tudom, az én Megváltóm él!” (Jób 19:25.)

V EMETÉS volt. A gyászoló család, ott ült előttem az első padokban. Szomorúan, ikisirt szemekkel figyeltek szavaimra, amint a gyászszertartás igéjét olvastam a Bibliából. A kedives halott ott volt kiterítve a fekete koporsóiban. Hidegen, megdermedtem Csak a teste ... Nehéz volt a szivünk.

És amint az orgona akkordjai elcsendesedtek, és lassú léptekkel odaindultam a letakart koporsó felé, szemeim az ételiemben lévő szines üveg ablakra tévedtek. Történetesen éppen abban az időben, ablban a pereiben mosta a harangozó kívüliről az üvegablakot. Csak annyit láthattam, hogy a portól megihiolmályosodott szines .üveg úijra tisztán ragyogó színekben engedte be az allkonyi napsugarat.

Addigra odaértem a ravatal mellé.

És ezalatt mennyei vigasztalás igéje ömlött a szivembe. Egyszerű keresetlen szavakkal hirdettem az Igét! a gyászoló gyülekezetnek.

Akik az Ur Jézussal járnak, drága Megváltójukkal, azoknak a halál drága nyereség!

IMÁDKOZZUNK: Urunk, Istenünk! Tenéked ezernyi ezer módod van arra, hogy vigasztaló szóval szóljál gyermekeidnek. Te szóljál mihozzánk is a mai napon, az Ur Jézus által megváltott gyermekeidnek. Az ő nevében, Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Isten csak azokhoz szól kegyelmi szavakkal, akik Jézus Krisztusban bünboosámatot és békességet nyertek.

Quick M. Judith (Florida)

Isten számtalan módon szól hozzánk

Napi bibliaolvasás — I Krónika 29:1-13