Csendes Percek, 1959 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1959-07-01 / 4. szám

Szombat, július 18 Olvasd: János 14:15-23

“Mert azt tartom, hogy amiket most szenvedünk, nem hasonlithatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik. (Róma 8:18.)

H OGYiAN viseled azokat a szenvedéseiket, amelyek göröngyös vándorú tad om bukkannak eledbe? Kimerítenek és megfárasztanak a nehézségek Téged? Már-ni ár elatéinak a lábaid? Rogyadozó térdeid immár fel akarják mondani a szolgálatot ?

Igazad' van: olykor-olykor a szenvedés meghaladja az emberi erőt. Legalább is úgy tűnik fel a vándornak, akinek már-már elborul a szeme a könnyektől.

Kedves Testvér — jöjj ide, jöjj ide Jézus Krisztushoz, Fogd meg az Ő kezét. Osszad meg Vele a keserű szenvedést!

Sohasem próbáltad ezidáig talán? Annál inkább szükséges, bogy a szenvedés vándordíján Jézus Krisztus társaságát keresd.

Aki Övele él, annak szemei az égi dicsőség eljövendő jutalmától csillognak.

Tudtad, hogy aki Jézius Krisztusban békességet nyert itt e földlön, arra örök dicsőség vár odaát?

IMÁDKOZZUNK: Kegyelmes Atyánk az Ur Jézus által! Te látod minden szomorú törekvésünket és kudarcainkat. Te tartod számon a szenvedőknek a könnyeit. Jézus Krisztus által gyógyítsd be sebeiket. Szent neve által, Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

“Mindaz akii tudja, hogy az Ur kegyelme ... minden bánatunkban ... gyógyirt hoz sebünkre! ”

McAfee K. Pál (Alabama)

Az Uj Szövetség nagy Igéi

Napi bibliaolvasás — Ruth 3:6-18