Csendes Percek, 1959 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1959-01-01 / 1. szám

Jézus megmutatja az Atyában vetett hitét- Kedd, január 13 Olvasd: Lukács 22:24-34

“De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a ti hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiáit erősits:d.” (Lukács 22:32.)

1? GYÍK hires angliai emlékművön ez a mondat olvas-®'J Iható: “Mivelhogy Isteniben vetette hitét, nem rendülhetett meg az emberekben vetett bizalma.” Ennek a bizonyos angliai hazafinak a jelmondata mennyire nekünk szól. Hit nélkül milyen hamar elernyedünk!

Jézus az Atyáiban vetette hitét, és ezért nem csüggedt el. Pedig tudta, hogy a hirtelen indulatu Péter majd kísértésbe fog kerülni, és cserben fogja hagyni még mielőtt a kakas kukorékolna. De Jézus azt is tudta, hogy Péter talpra áll és ő fogja testvéreit is erősíteni. Szilárdan hitt abban, hogy Isten az Ö nagy szeretetéiben nem fogja magára hagyni Pétert, és hogy ez a tanítvány, ingatag bár mint a szabolcsi futólhomok, sziklaiszilárd’ lesz majd. Ez Isten csodás kegyelme.

Legyen ez nekünk is bátorításul. Isten nem vet el bennünket magától mint haszontalan edényeiket. Még akkor sem, ha mi jönmagunk minden reményt feladtunk. Legyünk bár sajátmagunknak, másoknak, vagy a körülményeknek az áldozata, Istenben vetett drága hit győzelmet biztosit ma is.

IMÁDKOZZUNK: Urunk Jézus, Aki mindenkor élsz, hogy

esedezzél érettünk, köszönjük Néked, hogy Te nevünk szerint esedezel érettünk, és ismered belső indulatainkat is. Add Urunk, hogy a megpróbáltatások idején hitünkhöz hűeknek találtassunk. Szent nevedben kérünk, Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Jézus Krisztus hatalma kiegészíti és beteljesiti minden fogyatkozásunkat. Brodhead Károly Dániel (Pennsylvánia)

Na>pi bibliaolvasás — János 2:13-24