Csendes Percek, 1959 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1959-01-01 / 1. szám

Miért imádkozunk?

Péntek, januári 9 LA Olvasd: Efézus 6:ítJÍ20

“Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Lélek által.” (Efézus 6:18.)

^LINCOLN Ábrahámi mondotta egyszer: “Sok alkalommal kényszeritett már térdre az a lenyűgöző felismerés, hogy sehova máshova nem fordulhattam segítségért. A magam bölcsesége, s mindaz, amit magam körül láttam, nevetségesen kevésnek látszott napi feladataim elvégzésére.”

Mint ahogyan Lincoln érezte, mi is gyakran tapasztaljuk a magunk erejének és böloseségének elégtelenségét. Különösen a nehézségek idején. Az imának különös jelentőséget tulajdonítunk a próbákban és nehéz helyzetekben. Mint ahogy Arany János mondotta: “Istenhez térit bennünket, ha nem is a vallás, az oldalnyilallás.”

Ez az oldalnyilallás szülte imádság azonban nem a legmagasabb formája az imádságnak. A keresztyén ember mindig imádkozik. Akkor is, ha nincsen bajban.

Az ima Istennel váló közösségünk ápolásának az útja, s nem csupán földi szüikségeinknek Isten elé való tárása. Az is, de annál sokkal több is! Jézus mondotta: “Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.”

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, segits bennünket,

hogy Hozzád forduljunk vezetésért, bármi is érjen bennünket, óvj men bennünket attól, hogy a magunk elégtelen erejével próbáljunk szembenézni az élet feladataival. Légy minekünk erőnk és megtartásunk életben és halálban egyaránt. A mi Megváltónk érdeméért. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

“Igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.”

Ranns, H. D. (Ontario, Kanada) Napi bibliaolvasás — János ev. 1:19-34