Csendes Percek, 1959 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1959-03-01 / 2. szám

“Én vagyok a feltámadás és az élet; aki hisz én bennem, ha meghal is él; és aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal.” (János 11:25-26.)

N EM tudjuk az idők elején éllő ember hogyan kérdezte: “Ha az ember meghal, ismét fog élni?” Tudjuk, hogy évezredekkel ezelőtt élő népek komolyan hittek a halál utáni életben. Báír nem volt meg a bizonyosságuk, melyet Jézus feltámadása hozott a mai kor emberének, mégis különös módon gondoskodtak a halál utáni életről.

Egy ősrégi király sírját nyitották fel Egyiptomiban 1902-ben. Közel a király sírjához szolgák voltak eltemetve. Azért temették oda, mert azt hitték, hogy a királynak a másvilágon is szüksége lesz szolgálatúikra. Ez a hit a mi pogány magyar őseinknél is meg volt. Mezopotámiában egy királyi gyermek sírjában megtalálták annak játékait is, vele együtt temették el, hogy legyen mivel játszania a málsik életben.

Jézus válaszában Mártának megadta a választ az egész emberiség részére: “Én vagyok a feltámadás és az élet!” Azutiáln megkérdezte Mártától “Hiszed te ezt?” És Márta válaszol: “Igen Uram, hiszem, hogy Te vagy a Krisztus, az Istennek Fia.”

IMÁDKOZZUNK: Mennyei édes Atyánk, hála tölt el bennünket a feltámadásért, melynek bizonyságát a Te szent Fiad adta nekünk, rámutatva vele az örökéletre. Megköszönjük neked a reménységet és a megnyugvást, melyet a feltámadásban adsz különösen a fájdalmak órájában. Jézus nevében áldj meg minket. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Hittel a Jézusban szembenézhetünk győzedeUmesen lig'y az élettel, mint a haláUal. M. A. Childers (Texas)

Napi bibliaolvasás — I. Sámuel 8:1-22

Az örökélet jelentősége

Szerda, április 8

Olvasd János 11:25-29