Csendes Percek, 1959 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1959-01-01 / 1. szám

Miért imádkozzunk?

“Egy Márta nevű asszony pedig befogadá őt házába.” (Luk. 10:38.)

MMUSZ évvel ezelőtt az afrikai Kongó mellől levelet kaptam egy fiatal házaspártól. Azt irta az apa, hoigy újszülött fiacskájukat viszik haza a kórházból, egy dobozból készült bölcsőben. “‘Ott álltunk az ágy fölött”, irta, “egyik oldalon Agnes, a másikon én, kezet fogva; úgy imádkoztunk a fiunkért. Tudom, hogy nem értette, de imádkozni fogunk, amig megérti és azután is, mert megérti.”

Most, busz év múlva, átvettem a fiút, férfiúvá serdiilten, Krisztus szolgálatára való előkészítésre és első állásába juttattam, mint lelkészt.

A krisztusi elhivatás légköre minidig a családban alakul ki. Ha olyan embereket akarunk, akik az élet minden fordulatában keresztyén lelkületüek maradnak, ennek a lelkületnek a kialakításában Krisztus igaz követőire van szükségünk.

Bárcsak azokban, az otthonokban, ahol új bölcsők állanak, sok ezer olyan szülő volna, aki ezt mondaná: “Imádkozunk érte, amig meg nem érti, és imádkozni fogunk tovább is, mert megérti.”

IM ADKOZZUNK: Jó Atyánk, köszönetét mondunk Neked az otthonokért és a gyermekekért. Taníts, hogy tudjunk imádkozni értök és példás életet éljünk előttük. Könyörgünk: tudjanak Téged szeretni, és szolgálatodra lenni királyságod kiépítésiben. Jézus nevében kérünk. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

öli, lia minden otthon a világon, Isten szavára volna hangolva. Newell S. Booth (Belg án Congo)

Napi bibliaolvasás — János 16:16-33

Hétfő, január 5

Olvasd: Luk. 10:38-42