Csendes Percek, 1958 (6. évfolyam, 31-36. szám)
1958-03-01 / 32. szám
Olvasd: Lukács 13:6-9. “Isten azt a gondolatot gondolja magában, hogy ne legyen számkivetve előtte egy eltaszitott sem.” II. Samuel 14:14. /|MIKO\R vége volt a vasárnapi iskolának olyan haditanács félét tartottak Erzsi felett. Tanítónője könvnyezett. Úgy érezte, hogy a többi gyermekre való tekintettel meg kell Erzsinek mondani, ne jöjjön többet vasárnapi iskolába. “Erzsi sokkal több káromkodást ismer, mint az emberek nagy része” — mondta a tanítónő “és használja is azt.” Nem hoztak határozatot, de még a leggyengédebb szivü is érezte, hogy Erzsi majdnem reménytelen eset. Eljött az esti istentisztelet ideje és a kis templomiba eljött Erzsi. Ez volt az első alkalom, hogy a felnőtt istentiszteleten résztvett. Nem egyedül jött: elhozta az édesapját is, aki a helyi kártyaklubnak egyik rendes tagja volt. Mielőtt befejeződött volna az istentisztelet mindketten ott térdeltek az oltárnál nagy áhítattal. Erzsi és édesapja hü maradt ahhoz a fogadalomhoz, amit húsz évvel ezelőtt tettek. Ugyanannak az egyháznak lettek munkatársai, amelyik kész volt, hogy magukra hagyja őket. IMÁDSÁG Oh Uram, mi olyan könnyen kétségbeesünk, olyan hamar készek vagyunk arra, hogy feladjuk érdeklődésünket azok iránt, akiknek szükségük van szeretetünkre, az egyház testvéri közösségére, a Megváltó érdeméért és az ő nevében. Ámen. MA EZEN GONDOLKOZZUNK: Ha ma kisértés fenyeget, hogy elveszítsem a türelmemet, emlékezem Krisztusnak irántam való türelmére. Wilfred Wade (England) Napi bibliaolvasás — Zsolt 95:1-11 Krisztus megtartó hatalma (MÁRCIUS 10, HÉTFŐ