Csendes Percek, 1958 (6. évfolyam, 31-36. szám)

1958-01-01 / 31. szám

OLVASD: Zsoltárok könyve 55:8-17.

“Este, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom.” Zsolt 55:17.

^MIIKOR Pakistánban éíltem, gabonával és más kincsekkel megrakott tevekaravánok gyakran mentek el a házam ablakai előtt. Egy leckét én is megtanultam a tevéktől. Reggel, amikor elindultak, térdeve várták, hogy megrakják őket. Déliben, amikor megpihentek, újra letérdeltek, hogy a terhet, hátukon megigazítsák. Mire estére értek, a tevék nagyon elfáradtak, a teher súlyos volt, letérdeltek, hogy a pakkokat levegye a a gazda róluk.

Mi mind hordozunk terhet az életben. Egyikőnk kisebb, raiásikónk nagyobb terhet, van aki csak a saját terhét hordija, van, aki segít a mások terhének viselésében is. Kezdjük el azéirt a napot imádságban, hogy Isten adjon erőt a reánk mért terhek elviselésére.

Terhűnk viselése köziben szükség van lelki felfrissülésre, a teher megigazitására. Mindezt megkapjuk, ha Istennel vagyunk állandó kaposolatbna.

“Vessed az Urra a te terheidet és Ő megtart téged.”

VASÁRNAP, JANUÁR 5.

IMÁDKOZZUNK!

Édesatyánk, nem kérjük, hogy a felelősségeink elől elmenekülhessünk, jóllehet sokszor nehéz viselni sorsunkat, de sokkal inkább fordítsd a mi szivünket önmagadhoz, hogy hitünket kifejtve Tebenned, megismerhessük az igazságot, hogy Te megtartasz bennünket. Krisztus nevében kérünk — Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK: pia imádkozunk, Isten megkönnyíti tenheinket.

YV, P. Hares (Ang.ia)