Csendes Percek, 1958 (6. évfolyam, 31-36. szám)

1958-03-01 / 32. szám

Isten bünbocsánata

Olvasd: Kolossébeliekhez irt levél 1:9-18 “Kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek bocsánata.” Kollossébeliek 1:14.

\ MI KIS városunkba visszajött egy ember a börtönből. Sok éven keresztül raboskodott. Egy bűncselekményt követett el és most szabadon engedték, hogy közöttünk lehessen. így visszajött, felemelt fejjel. Dolgozni ment. Együtt dolgoztam vele az építésnél. Megbízható volt, szorgalmas és boldog. Nem mentegette magát állandóan a múltjáért; nem is volt szükséges. Megfizette tartozását a társadalomnak és ismét közénk tartozott. Megbocsájtottunk neki.

A zsoltáriró mondja: “Vétkemet bevallom neked, bűnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevárom hamisságomat az Ur'nak ■— és Te elvetted rólam bűneimnek terhét.” Zsolt. 32:5. Mégis hányszor kérjük Istent, hogy bocsássa meg bűneinket, még mindig bűnösnek ér'ezzük magunkat, mert nem hiszünk az Ő nagyságában és irgalmában. Ha a halandó ember tud felejteni, amint mi megtettük embertársunkkal, aki bűnt követett el, Isten minden bizonnyal el tudja felejteni végtelen szeretete által a mii bűneinket.

IMÁDSÁG

Mennyei Atyánk, hálát adunk Neked, hogy közösségben élhetünk Veled. Irányítsd úgy a mi gondolkodásunkat, hogy megláthassuk, ha Krisztusba vetjük hitünket és tanításait követjük Te irányítod majd a mi ösvényeinket. Jézus nevében kérünk. Ámen.

MÁRCIUS 7, PÉNTEK

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Isten olyan nagy leket a mi számunkra, amekkorának mi akarjuk őt.

Verner Petersen (Nebraska)

bibliaolvasás — Lukács 6:1-26