Csendes Percek, 1958 (6. évfolyam, 31-36. szám)

1958-03-01 / 32. szám

Isten bünbocsánata

Olvasd: János 8:12-19.

“És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.” János 1:5.

^ MIKOR eljöttem Thule-ba, azt mondták számíthatok arr'a, hogy egy ideig teljes sötétség lesz. Tehát novemberiben, amikor lement a nap, figyeltem a déli égboltot, hogy milyen fokozatosan tűnik el a fény.

De sohasem történt meg teljesen. December 21-én délben miég mindig volt egy kis sugárzó fény a láthatár felett. Talán a teli hold fele fényénél kevesebb fényt nyújtott, de a világosság ott volt. Ettől a naptól kezdve mindig fényesebb jés fényesebb lett végül is február 22-én először fényképezhettem le a napot kápolnánk ajtajából.

Ez a tapasztalat új megvilágitásba helyezte bibliai versünket. A bűn teljes sötétségében, a próbatétel és a bajok sötétségén keresztül, mindig fénylik az Isten szei'etetének teljes világossága; semmi sem tud azon erőt venni. Ha a hit szemeivel keressük, fokozatosan világosabbá lesz számunkra a hajnalban és az igazi nappal teljes valóraválásában.

IMÁDSÁG

Mi Atyánk, hálát adunk Neked ezért a napért, a Te szereteted világosságáért. Érj el bennünket kételkedésünk és kétségbeesésünk sötétségén keresztül és hozz minket a jelenléted világosságába. Krisztusnak, a világ világosságának nevében. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

E viliág sötétségének közepette, Krisztus a mi világosságunk.

Willis M. Lewis (Greenland)

MÁRCIUS 5, SZERDA

Napi bibliaolvasás — Ésaiás 12:1-6