Csendes Percek, 1958 (6. évfolyam, 31-36. szám)

1958-03-01 / 32. szám

MÁRCIUS 2, VASÁRNAP (második böjt vasárnap) Olvasd: Márk ev. 2:1-7.

“Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek dicsőségéért; ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért.” Zsoltárok könyve 79:9.

JÓIKOR beteg lettem, szükségessé vált, hogy egy ideiglenes házvezetőnőt alkalmazzunk. A “tökéletes” 'megérkezett, de hamar meggyőződtem ai'ról, hogy keveset ért a gyermekekhez. Az egyik nap azt mondta nekem, hogy a leányom megbocsájt hatatlan dolgot követett el vele szemben. Utána érdeklődtem a dolognak és kiderült, hogy “nagy h>ü-hó volt semmiért.”

Mégis úgy éreztem, hogy leányomnak meg kell tanulnia a bocsánatkérést — még kis dolgokban is. Behivtattam a házvezetőnőt. Azt mondta neki a leányom, “Bocsásson meg azért, amit tettem”. Válaszképpen a házvezetőnő kijelentette hogy valójában a gyermek nem bánta meg amit tett.

Amikor Isten bünbocsánatát keressük, rájövünk arra, hogy megért bennünket. Robert Louis Stevenson azt mondta, “Aki 'életünk tettei felett Ítéletet mond, az ugyanaz, mint aki gyarlóságban teremtett bennünket.” Mikor alázatosan Istenhez jövünk bümbocsánatért, Ő sohasem küld el minket és nem mondja nekünk, hogy valójában nem bántuk meg, amit tettünk. Isten nemcsak bűnbocsátó Isten, hanem büntfelejtő Isten is,

IMÁDSÁG

Irgalmas Atyánk, bánjuk, hogy vétkeztünk Ellened és embertársaink ellen. Alázattal jövünk Hozzád és feltekintünk, hogy elnyerhessük bűnünket felejtő mosolyodat. A mi Megváltónknak, Jézusnak áldott nevében. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

“Azt, aki hozzám jó, semmiképpen ki nem vetem.” (János ev. 6:37) Carolyn Jane Avery (Arizona)

Napi bibliaolvasás — Zsollt. 84:1-12.

Isten bünbocsánata