Csendes Percek, 1958 (6. évfolyam, 31-36. szám)

1958-01-01 / 31. szám

OLVASD: Cselekedetek könyve 12:7-12. “Ezek mindnyájan egy szivvel-lélekkel buzgólkod­­tak az imádságban az asszonyokkal és Máriával, Jézus anyjával és az ő testvéreivel együtt.’’ Cselekedetek 1:14. JOHANN Sebastian Bach zenéje eszembe juttatja Dr. Albert Schweitzert, Bach odaadó tanulmányozóját és értelmezőjét. Dr. Schweitzerre még inkább úgy gondo­lok, mint a szenvedő világban Jézus tanítványára és ér­telmező jéré. Jézussal való ismeretségünk kezdetétől az ő tanu­lóivá, tanítványaivá leszünk,. Amint az iskolai tanuló fokra halad tanulmányaiban, úgy kell mélyülnie tanit­­ványságunknak is. Szorgalmasan tanulnunk kell, ha meg alkarjuk érteni az evangélium négyszeres leírásá­nak mélyebb értelmiéit. Még mélyebbre kell hatolnunk. Az első évszázad keresztyénéi az apostolokkal együtt összegyűltek és imádságban elmélyültek. Ebből a közösségből szárma­zott az Egyház. Az Egyháznak ilyen eigyességben kell folytatódnia. Nekünk, Jézus s az ő igéje és útja tanulói­nak szükségünk van arra, hogy szoros közösségben legyünk vele naponkénti, sőt óránkénti imádságban. IMÁDKOZZUNK! Oh Isten, a modern élet szövevényében taníts ma arra, hogy Krisztust kövessem. Iránta való engedelmesség és vele való közös­ség magasabb lépcsőire vidd fel tanitványságomat. Az áldott Mester nevében. Ámen. MA EZEN GONDOLKOZZUNK: Magának Jézusnak is sok imádságra volt szüksége; és a tanítvány nem nagyobb az ő Mesterénél. Gilbert H. Charles (Pennsylvania) PÉNTEK , FEBRUÁR 7 .

Next

/
Thumbnails
Contents