Csendes Percek, 1958 (6. évfolyam, 31-36. szám)

1958-01-01 / 31. szám

SZERDA,JANUÁR 1 .

OLVASD: Jelenések könyve 21:1-6.

“Az Ur kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk, mivel nem fogyatkozik el az Ő irgalmassága: minden reggel meg-meg újul.” Jer. Sir. 3:22-23.

JI^ÉLYRN elrejtve a Jeremiás Siralmai 3-ik résziéiben van egy gondolat, amit szeretek magammal vinni minden új esztendő munkájába, örömébe és bánatéiba.

A Siralmak írója isimerte a szenvedést és a fájdalmakat. A fizikai sérülések és csapások mellett a megszégyenüilésnek keserű vizét is megkóstolta. Azt írja: “egész népemnek csúfjává lettem.” (3:14)

Mégis, ez ékkel szemben is hite olyan nagy volt, hogy azt irta többek között: “Ezt szivemre veszem, azért bízom. Az Ur kegyelmessége az, (hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága! Minden reggel megkmegújul.”

Milyen áldott gondolat 195S-ra! Tekintet nélkül arra, hogy mi mennyi hibát követtünk el: Isten irgalma megmarad. Minden nap, ha estéjre érkezünk, nyugodtan ■hajthatjuk álomra fejünket, mert az Ur kegyeimének soha sincs vége s nem fogyatkozik: el az Ő irgalma, sőt minden reggel meg-megiújul).

IMÁDKOZZUNK!

Édesatyánk, a mindennapi háborúságaink és nyomorúságunk közepette adj türelmet, hogy figyelhessünk a Te Szent Lelked útmutatására. Engedd, hogy erősen megragadjuk szent kezedet, melyet állandóan kinyújtva tartasz mifelénk szeretettel. A mi Megváltónk nevében kérünk. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Tekintet nélkül arra, hogy ml mennyit vétkeztünk, Isten szeretete soha meg nem szűnik.

Don lan Smith (Idaho)