Csendes Percek, 1958 (6. évfolyam, 31-36. szám)

1958-01-01 / 31. szám

OLVASD: Márk evangélioma 9:14-27.

“Jézus pedig megfogván kezét, fölemelé; és az fölkele.” Márk 9:27.

EMBERI termélszet legszebb karaktere a segítőkészség. A mások megsegítésének legszebb példaképe a mi (Mesterünk, aki mindig részvéttel fordult a szenvedők felé.

A bárom első evangélium egyformán elbeszéli ennek a szegény fiúnak történetét, aki egy nagyon súlyos betegségben szenvedett. A szerető atya kétségkívül végigjárta vele a legjobb orvosokat, de nem tudtak segíteni rajta. Azután elvitte őt Jézus tanítványaihoz is, de ez sem használt. És a kétségbeesett atya végül Jézushoz vitte el gyermekét, aki itt is megnyilvánitotta az ő mindenhatóságát, és meggyógyította az ifjút. “Jézus megfogván kezét, felemelő őt.” Ez a cselekedet, amely a szeretet által indított tette volt Jézusnak, jellemzője az ő egész szolgálatának.

Nekünk keresztyéneknek is törekednünk kell a mi Megváltónk lelkületéVel élni. Vajon adunk-e mi másoknak “kéz által” segítséget? Törekedünk-e arra, hogy másokat felemeljünk?

Mi szükséges ehez? Az hogv mi is éljünk együttérző, vidám, reménységteljes, tiszta lelki életet. És hogy a mi segitőkészségünk mozgatója mindig a szeretet legyen, és ne a számítás.

IMÁDKOZZUNK!

Mennyei édes Atyánk, add hogy mi egész életünkben törekedjünk arra, hogy másokon segíthessünk. Szeretnénk ebben a Te Szent Fiaddal, a mi Megváltónkkal versenyezni, aki minket igy tanított imádkozni, “Mi Atyánk ki vagy a mennyekben ... Ámen.”

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Isten szeretet© irányítson minden segítő Keresztyén kezet.

Wanderwerp W. Donald (Michigan)

SZERDA, FEBRUÁR 5.