Csendes Percek, 1958 (6. évfolyam, 31-36. szám)

1958-09-01 / 35. szám

Csütörtök, szeptember 11 Olvasd János 15:12-17

Megjelentetted nékem az életnek utait; betöltesz engemet örömmel a Te orcád előtt. (Ap. Csel. 2:28)

*» ÉGI közmondás az, hogy könnyebb beszélni, mint ■**' cselekedni. Kis falunkban a tanitó mindig szigorú ábrázattal tanított. Egy szép napon azonban változás állott be. Ez úgy történt, hogy hittanórán egyszer Jézusról beszélt, hogy ő örömmel fogadta a kis gyermekeket.

Egészen el volt ragadtatva a témától, és a gyerekek is kerekre nyílt szemekkel figyeltek. Kisvártatva Mariska jelentkezett vékonyka hangjával:

“Tanító Bácsi kiérem, Jézus is ilyen szigorúan nézett mint Maga?”

“‘Nem, gyermekem, Jézus meleg mosollyal fogadta a kicsinyeket mindig.”

Abban a pillanatban észrevette magát, és bensőjében szégyenkezés borította el. Sajátmaga is hibás volt: arca soh’se nyílott mosolygásra a kicsik előtt.

A gyerekeknek nem szólt aznap semmit se. De attól a naptól kezdve vidám napsugár ömlött el a tanitó bácsi barázdás arcán. Mindjárt sokkal jobban szerették a gyerekek is. Tele lett a tanterem mosolygással.

IMÁDKOZZUNK: Ur Jézus, Te Aki Szeretet vagy, taníts bennünket szeretni és másokat napsugárral körülvenni. Te végy lakozást szivünkben, és Te szeress drága szerelmeddel mirajtun.k keresztül másokat. Nem sajátmagunk előnyére, hanem szent neved dicsőségére. A Te ingyen kegyelmedből, Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Mert az Istennek szerelme kitöltetett a ml szivünkbe a Szent Lélek által, Aki adatott nekünk.” (Róma 5:5)

Dreu T. Mihály (Fiji Szigete) Napi bibliaolvasás — Márk 1:23-45 ,

Isten békességének eszközei.