Csendes Percek, 1958 (6. évfolyam, 31-36. szám)

1958-07-01 / 34. szám

Péntek, augusztus 29 Olvasd Máté 7:24-29

“Az pedig, mihelyt a falatot élvévé, azonnal kimérte; vala pedig éjszaka.’’ János 13:30

]\ INCSEN olyan mondat a Sízentirásban, melyet tragikusahb jelentést hordozna, mint ez: “Vala pedig éjszaka.”

Három éven keresztül foglalkozott Jézus tanítványainak kis csoportjával. Szerette volna megtanítani őket miniden eszközzel, oktatással és példaadással, az élet értelmére és az Isten akarata követésének fontosságára, hogy teljes életet élhessenek.

Most rájuk bőrűit az a vészes éjszaka a vacsoráiéi háziban!. Jézus minden lehetőt megtett, hogy megnyerje Judás hűségét. Az idő eljött, hogy Judás döntsön: vagy aláveti magát az Isten akaratának, vagy pedig megy a maga útján. Judás döntött: otthagyta Jézust. Csoda-é, hogy az, aki feljegyezte ezt, emlékezett a sötétségre, mely elnyelte volt Judást.

Ma ugyanez a választásunk: vagy a magunk akarata lés a megemésztő sötétség, vagy pedig az Isten akarata és a felülről jövő világosság.

IMÁDKOZZUNK: Oh Isten, soha meg ne engedd, hogy hátat fordítsunk Jézusnak és kilépjünk az éjszakába. Add, hogy feléd fordíthassuk a mi tekintetünket, hogy a te orcádnak fénye vezessen minket. A mester nevében kérünk, Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Ha az Urra nézünk, az árnyékok mögénk esnék.

Sorrells F. Rufus (Arkansas)

A mi akaratunk és az Isten akarata

Napi bibliaolvasás: Zsidókhoz Hírt levél 8:1-13