Csendes Percek, 1958 (6. évfolyam, 31-36. szám)

1958-07-01 / 34. szám

A mi akaratunk és az Isten akarata

Kedd, augusztus 26

Olvasd Dániel 4:34-37, vagy Márk 14:32-42 “És mondá Jézus: Abba, Atyám! Minden lehetséges neked. Vidd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd.” Márk 14:36

\ MIKOR “Joan of Arc” bírái ítélete után (készült a máglyahalálra, Martin Ladvenu megkérdezte tőle “Mit gondolsz, ha Isten lett volna a te birád Ő felmeltett volna?” Joan ezt válaszolta: “Az Ő útjai nem a te utald. Ő azt akarja, hogy tűzön keresztül menjek az Ö kebelére, mert én az Ő gyer'meke vagyok,” Egy tanulatlan paraszt leány megértette Istent és az Ő akaratát választotta, még akkor is íha az számára a máglyán való halált jelentette.

Egyszer beszélgetve egy bajba jutott asszonnyal, azt tanácsoltam neki, hogy adja fel régi életét, és cselekedjen a jövőben Isten alkai'ata szerint, mert nincsen más út arra, hogy élete megváltozzék. Az asszony ezt felelte: “Én félek Istenre bízni magamat, és az Ő akai'atát icíselekedni, mert lehetséges, hogy MÁST AKAR, MINT AMIT ÉN SZERETNÉK.”

Milyen gyakran cselekszünk mi is hasonlóképpen, amikor adva van a választás lehetősége a (könnyű út, és Isten akaratának elfogadása között; mi tétovázunk, mert nem vagyunk bizonyosak, hogy jó lesz-e nekünk, ahogy az Isten AKARJA.

IMÁDKOZZUNK: Jó Atyám; a Te szerelmes Fiad talált erőt az engedelmességre az imádkozásban akkor is, amikor a Te válaszod a Golgothai kereszthalál volt. Erősits minket is, hogy teljes alázatossággal tegyük életünket a Te akaratod eszközévé. A Megváltó érdeméért kérünk. Ámen.

MA BZEN GONDOLKOZZUNK:

Mit is találunk igaz örömöt, ha alázattal Isten akartát keressük.

Carolyn Jane Avery (Arizona) Napi bibliaolvasás: II. Timotheus 1:1-18