Csendes Percek, 1958 (6. évfolyam, 31-36. szám)

1958-07-01 / 34. szám

“Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól; mert nem ismerik az idegenek hangját.” János 10:5

PALESZTINÁBAN, egyik vezető mondotta el ezt a feledhetetlen esetet: Ha egy pásztornak elvesz egv báránya, akkor elmegy a szomszédos pásztorhoz és megkérdezi tőle, vájjon nincsen-e az ő nyájában egy idegen bárány. A másik pásztor azt feleli: ‘ Én nem tudom, de megláthatod.” Azzal felugrik a legközelebbi sziklára és leadja a hivó jelét. Az ő nyájához tartozó bárányok felemelik a fejüket, és figyelnek, de egy tovább legelészik.

Aztán a másik pásztor megy fel ugyanarra a szikláid, és ő is leadja hivó jelét. Az egész nyáj tovább legelészik, csak az egy idegen bárány emeli fel a fejét és fiigyei. “Ez az én bárányom” mondja és nagy örömmel viszi azt haza.

A bárány ismeri az ő gazdájának hangját, és követi őt. Vájjon nekünk embereknek, nem kellene-e szégyenkeznünk az egyszerű bárányok mellett? Milyen könnyen meghalljuk az üzleti, a társadalmi élet hangját a rádiót, a televíziót, a nagyhangú hirveréseiket. De vájjon meghalljuk-e a mi Pásztorunk és Urunk hangját, aki hív minket. Figyelünk-e az ő liivásái'a, hogy Öt kövessük.

IMÁDKOZZUNK: Mi Atyánk! Ebben a világban oly sokféle idegen hang hívogat minket. Oh hadd tudjuk meghallani a Te szelíd, csendes hívogató szavadat. Hadd keressük mindenek felett a te országodat és a te igazságodat. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Az ö juhai követik öt, mert fiismerik az ő hangját.

Helen Goodrich Daulton (Arkansas)

Napi bibliaolvasás; Csel. 27:1-44

Krisztus a Jó Pásztor

Csütörtök, augusztus

Olvasd János ev. 10:1-6