Csendes Percek, 1958 (6. évfolyam, 31-36. szám)

1958-07-01 / 34. szám

Az Uri imádság

Kedd, augusztus v5 1 Olvasd János evangéliunrSrn7:13-19 “A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.” Máté 6:11

pSENG telefon. Halk hangon egy beteg testvérem szólal meg: “Nagyon hiányzott, hogy tegnap elmaradt szokásos látogatásod.” Röviddel később már úton vagyok szép otthonába. Az üdvözlés után felolvasok egy részt a Bibliából, majd elmondjuk közösen az Úri Imádságot.

Következő látogatásom egy nagyon szegény család otthonába vezetett a város sűrűn lakott, gyári negyedében. Három fiatal fiú élt itt együtt apjukkal. Az anya hiányzott — elhagyta családját egy másik férfi kedvéért. A szoba bútorzata a szegényesnél is szegényebb ivóit. A legidősebb fiú feküdt betegen. Anyját szerette volna látni, az anyát, aki elhagyta őket. Volt orvossága, de nem volt anyai kéz, amely megsimogatta volna lázas homlokát. Beszélgettünk egy kevés ideig. Aztán letérdeltem ágya mellé, imádkoztam és az ima végén elmondtuk közösen az Úri Imádságot.

Amint visszaemlékszem err'e a két látogatásra, világosan látom, hogy mindkét esetben az Úri Imádság adott békességet, erőt, vigasztalást.

Bárhol ismételjék is az Úri Imádságot őszinte hittel, az mindig felemel és mennyei javakkal tölt be.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, elégíts meg bennünket ma is a mennyei eledellel. Támogass bennünket minden pillanatban, minden próbában, örömben és szomorúságban egyaránt. Neked ajánljuk magunkat, terveinket, vagyonúnkat, testünket, lelkünket. Annak a nevében, aki igy tanított imádkozni: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben ... Ámen.”

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Aki megtanult az Úri Ima lelkületében élni, azt semmi kökörülmények sem tömhetik le. Curry G. Alibert (Pennsylvania) Napi bibliaolvasás: Eszter 3:1/15