Csendes Percek, 1958 (6. évfolyam, 31-36. szám)

1958-07-01 / 34. szám

I

A gyermeki szív

“Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegitlek, és igazságom jobbjával támogatlak." Ézsaiás 41:10

Kis gyermek koromban nekem kellett a szomszédba a tejért elmenni, Egy este túl sokáig időztem. Beesteledett és még ráadásul vihar is támadt. Bátran hazafelé indultam azért, de bizony megijedtem, mikor az erdőn kellett volna ker'esztül mennem. Gyermeki fantáziám mindenféle vadállatokkal töltötte meg a -különben ártalmatlan erdőt. Amint a villám megvilágította az utat, képzeletben láttam, hogy rám ugranak.

A sötétben hallottam lépések közeledtét. S aztán hallottam édesapám hangját: “Fiam, gondoltam, elődbe jövök, hogy együtt menjünk haza.” Amint megfogta kezemet, többé már nem féltem. Teljes nyugalommal mentünk az erdőn keresztül hazáig.

Urunk állandóan mondja nekünk: ‘‘Ne félj”. A veszélyek, melyektől félünk, néha valóban fennállnak, néha csak képzelődünk. Lehet, hogy sötétség és vihar is fog jönni. De egészen bizonyosak lehetünk, hogy mennyei Atyánk kézenfogva hazavezet bennünket.

IMÁDKOZZUNK: Atyám, mikor félelem tölti meg szivemet, bármi is legyen az, amitől félek, fogd meg a kezemet, és félelmeim azonnal elmúlnak. Mikor egyedül vagyok, engedd, hogy halljam hangodat: “Ne félj, mert én veled vagyok.” Vezess kézenfogva haza. A Jézus érdeméért. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

A teljes szeretet kiűzni a félelmet.

Weaver G. Károly (New York)

Napi bibliaolvasás: János 5:1-24

Kedd, julius 22

Olvasd Máté 10:26-33