Csendes Percek, 1958 (6. évfolyam, 31-36. szám)

1958-07-01 / 34. szám

Isten a természetben

Kedd, julius 8. Olvasd Zsoltárok 139:1-10

“Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a teiger túlsó szélére szállanék; ott is a Te kezed vezérelne engem, és a Te jobb kezed fogna engem.” Zsolt. 139:9-10

JGY reggel, amikor európai útiunkról repültünk vissza állomáshelyünkre az egyik repülős katona jelentette, hogy a pilóta hivat, de menjek rögtön. Mig előre vánszorogtam a repülőgép orra felé, azon gondolkoztam, hogy miért olyan sürgős a dolog, tán nincs valami baj? De minden világos lett, amikor ott álltam a pilóta mellett.

Ugyanis a nap akkor jött fel az ég keleti peremén. Az ég kimondhatatlan szépségben úszott a kék szín minden változatában. Alattunk hófehér felhők úsztak, amelyekre a felkelő nap sugarai arany csínét varrtak.

Majd a pilóta tiszt igy szólt: “Tiszteletes ur! Az ember' nem tud úgy repülni egy ilyen csoda szép reggelen, hogy meg ne érezze az isten hatalmát és keze munkájának a szépségét.”

Hosszú ideig álltam ott a repülőgép orrában mélységes csendben és a zsoltár iró fennti szavai jutottak eszembe, amelyet több, mint 2000 évvel ezelőtt irt egy hivő ember.

IMÁDKOZZUNK: Uram légy áldott a természet ezernyi szépségéért. Csodálatos a Te kezed munkája, de még csodálatosabb a Te hozzánk való, meg nem érdemelt szereteted, amit kijelentettél nekünk az Ur Jézus Krisztusban. Add, h?gy imádhassalak Téged életem minden napján. Hallrass meg engem a Jézusért. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Műkor az Isten jelenlétét érezzük meg a természetben, akkor csak egy módon lehet őt imádni: a hallgatás szentségében.

Leffel Róbert (Texas)

Napi bibliaolvasás: Példabeszédek 3:1-35