Csendes Percek, 1958 (6. évfolyam, 31-36. szám)

1958-07-01 / 34. szám

Krisztus meggyógyítja a vakonszületett embert. Bologna i iskola. Fedőlap kép-magyarázata WALTER L. NATHAN Floridában, Sarasotán lévő John és Miable Ringling kc'pmü­­vészeti múzeumban található olasz festmények legszebb alkotásai között van egy megrázóerejii ikép, Krisztus meggyógyítja a vakon­­ss'zü letett emiuert. Az olasz, bolocigna-i (Iskola müve és először Lodovico Garraci (1555-1619)-nek, az iskola egyik vezetődének tu­lajdonították. Fedőinpképünk valóban felejthetetlen, mert függőleges vo­nalai felemelő erővel hatnak ránk és a hangsúlyozott alakok a vi­lágos éis sötét szinek ellentétét minden felesleges részletezés nélkül vetítik elénk. Igen élethüek a .képek. Az az érzésünk, mintha mi is ott állanánk a Mester előtt. Jézus tiszta arca a legmélyebb könyörülettöl sugárzik, amint íllnoman ráteszi kezét a vak ember szemeire és homlokára, aki bizakodva és vágyódva tárdől előtte. A vak ember egész lénye olyan, mint egy szótalan imádság, hogy a sötétség, amelyik fogság­ban tartotta öt, most elvétetiik tőle. Máris úgy látszik, hogy a gyógyítás isteni ereje árad a tes­tébe, hogy eltávolítsa a megszokott vakság éjszakájának sötétségét. A vak koldus nemsokára követni fogja Krisztus parancsát és meg­találja az utat SHoám tavához, amelyet a távolban levő oszlopcsar­nok jelez talán. Ott megmossa a szemelt és visszatér, hogy áldja őt, aki olyan csodálatosan visszaadta szemének világosságát. Ahogyan Krisztusra tekintünk, tudatában vagyunk az emberi szenvedés iránti önzetlen gondoskodásának, és szareiteténefc azok­kal szemben, aklilk rászorulnak. Nem azért vitte végihez a gyógyítás csodáját, hogy magának szerezzen dicsőséget, hanem hogy nyilván­valóvá tegye Istennek az ember iránti végtelen szeretőiét. Ez a szeretet nyilvánvalóvá lett a mi Megváltónk személyében és üze­netében, ez a szeretet a sötétségben élő lalkeknek világosságot nyújt, amikor Istenhez fordulnak. Ebben van a nagy felszólítás a mii egyházunkhoz, és mindemikünkhöz. Jézus megtanított bennünket arra, hogy a fizikai gyengesé­geket és hibákat ne. kezeljük érzéketlen közömbösséggel — vagy éppen a vakember szomszédainak lenézésével, ő többet vár tőlünk, mint alamizsnát. Mint követöli “a világ világosságává kell lennünk” segítenünk kell, hogy a kapzsiság, előítélet és gyűlölet által elsö­tétült szivek megnyíljanak az ö igéjének megmentő kegyelme előtt, ameddig ők is így szólnak: “Noha vak voiltam, most iátok.” (Já­nos 9:25).

Next

/
Thumbnails
Contents