Csendes Percek, 1958 (6. évfolyam, 31-36. szám)
1958-05-01 / 33. szám
Olvasd: Ap. Csel. 4:13-22. “Meg is ismerék őket, hogy a Jézussal voltak vala.” (Ap. Csel. 4:13.) J-GY nemzetközi vonat ebédlőjében kiét ember találkokozott össze: egy prédikátor és egy lovász. Hosszú ideig elbeszélgettek közös érdeklődésű dolgoktól. A lovász hirtelen az órájára nézett és azt mondta: ikiéső van jó lesz lefeküdni! A háló kocsi két kocsival előbbre volt és amint nagy vigyázattal menteik előre a kocsijuk felé, ahol az alvó helyűik volt, a prédikátor hirtelen belebotlott valamibe ,amely az egyik hálófülke függönye mögül nyuiott ki Csak azután tudták meg, hogy amibe a prédikátor megbotlott, az egy térden imádkozó fiatal embernek a lába volt. A fiatal ember bocsánat kénesek köpött mondta el, hogy ő csak most utazik előszói' vonalon, /hogy még sohse utazott hálókocsin s mivel otthon lefekvés előtt mindig imádkozni szokott letérdepelve az ágya előtt, úgy gondolta, hogy itt a vonaton sem követ ■1 vétket, ha térdepelve imádkozik lefekvés előtt. Amikor a lovász ezt hallotta, hangosan felkiáltott: pit nem adnék, ha nekem is ilyen életem lehetne, mint bűneik az embernek imádkozó lélete. IMÁDSÁG Mennyei édes Atyám! Taníts meg engemet Is arra, hogy másoknak bizonyságot tehessek az Ur Jézus életet megmentő halaiméról. Segits úgy élnem, cselekednem és gondolkoznom, Tiogy nig mások látják életemet, ők is megérezhessék, hogy én az Űré /agyok. Az ő nevében hallgass meg. Ámen. MA EZEN GONDOLKOZZUNK: Ha az emberek csak annyit tudnának Krisztusról, mint (mennyit bennünk látnak, akkor nagyon keveset tudnának Róla. Hill L. János, lapszerkesztő. (Tennessee) Napi bibliaolvasás: Lukács 18:1-17. Mindennapi élethez szükséges hit. SZERDA, JUNIUS 25.