Csendes Percek, 1958 (6. évfolyam, 31-36. szám)

1958-05-01 / 33. szám

Mindennapi élethez szükséges hit.

VASÁRNAP, JUNIUS 22.

Olvasd: János 14:8-14.

“Sőt magunk is halálra szántuk magunkat, hogy ne bizakodnánk mi magunkban, hanem Istenben."

(II. Korinthus 1:9.)

£ GY LELKIPÁSZTORT fontos összejövetelre való menetele köziben súlyos autószerencsétlenség ért. Állapota olyan súlyos volt, hogy heteken keresztül mozdulatlanul kellett feküdnie a kórházi ágyon. Amint Isten jósága felett töprengett és ez a kérdés kísértette, “Miért?” leánya táviratot küldött hozzá, hogy felividámitsa és biztassa. így szólt “Édesapám, Rusikin azt mondja, — Néha a szünetek fontosabbak, mint a kotajegyek. — Játszd ezeket felemelt fejjel!”

Isten nagy karmester és Ö azt akarja, hogy mindnyájan játszunk az Ö hangversenyében. Ha elkötelezzük magiunkat neki, Ugyanúgy meg kell tartanunk a szünetjeleket, mint ahogyan játszanunk kell a kotákat ebben “Legyen meg a Te akaratod”. A szünetek lényeges neszei az Ő nagy tervének. A csüggedés, szomorúság, öröm, mind ar'ra szolgál, hogy édesebbé tegye Isten szeretetének dallamát, amelyik szivünkben lakozik. Ezek áldássá tudnak tenni bennünket mások számára.

IMÁDSÁG

Mennyei Atyánk, hálásak vagyunk Vezetésedért életünkben, a békességért, amelyik a benned vetett hitből fakad. Adj nekünk bölcseséget és bátorságot az élet minden változatában, hogy a legnagyobb tudásunkkal szolgálhassunk téged. Krisztusnak, Megváltónknak nevében kérünk. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Sem csalódás, sem szomorúság nem szakaszt el engem Isten szerelmétől. Ruby Stephenson, portás (Florida)

Napi bibliaolvasás: Lukács 13:1-17.