Csendes Percek, 1958 (6. évfolyam, 31-36. szám)

1958-01-01 / 31. szám

OLVASD: János evangélioma 21:15-22.

“Monda neki: Igen Uram; Te tudod, hogy szeretlek Téged! Monda 'néki: Legeltesd az én bárányaimat.” János 21:15.

j-GY ESTE a hittudományi főiskolánkon azon beszélgettünk, hogy mi késztetett bennünket ama, hogy lelkipásztorok legyünk. A tanulók egyike igy tett erről bizonyságot:

“Igen gondatlan életet éltem. Nem tudtam semmit sem Istenről, könnelmü életmódot folytattam.”

“Egyik nap egy cricket mérkőzés után a kapitátányunk meghívott engem egy egyházi összejövetelre. A Christian Endeavor Society-nak volt gyülélse. Elcsodálkoztam azon, hogy olyan fiatalemberek mint én, milyen lelkesen dolgoznak az egyház érdekében, milyen örömmel énekelnek és imádkoznak együtt. A gyülekezet szívesen látott és úgy tekintett rám, mintha közéjük tartoztam volna. Azóta nemcsak hogy követője lettem Jézusnak, hanem hirdetője is az Ő Igé jelnek).”

Nemcsak a magunk üdvösségéért kell felelősséget ereznünk, hanem a töhbiekéért is. Akár a játszótérén, akár a templomban, vallást tehetünk Jézusról. Isten azt akarja, hogy barátot, vagy éppen ellenséget hozzá vigyünk. Kérdezzük meg magunktól: “Mit teszek én az Űrért?”

IMÁDKOZZUNK!

Mindenható Isten, add nekünk az evangélizáció szellemét, hogy példa, szó, cselekedet által másokat a Te nyájadba vihessünk. Ments meg bennünket a gőgtől és önzéstől; hadd szeressük egymást azzal a szeretettel, mellyel Krisztus szeret bennünket. Az ő nevéért. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK: önzője vagyok az én atyámfiának.

Everson T. Sieunarine (British West Indies)

SZERDA. JANUÁR 15.