Csendes Percek, 1958 (6. évfolyam, 31-36. szám)

1958-05-01 / 33. szám

SZERDA, MÁJUS 28.

Olvasd: János 16:25-33.

“Az én leánykám halálán van; jer vesd reá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen. És (Jézus) követé őt.’’ (Márk 5:23-24.)

^ MIKOR én és a családom meglátogattok az édesanyámat Dél-Karolinában egy kis városban, megfogtam a két és a négy éves kislányom kezét és elvittem őket sétálni. Kéz a kéziben ballagtunk a hepehupás úton. Két ösvény, amelyet a kocsikerekek simára nyomtak és középen a durva út. Két kislányom a sima ösvényen sétált, mig én a durva, középre sodort kavicsokon, ahol nehéz volt a járás.

Eszembe jutott, hogy milyen mutatós példája ez Jézusnak, hogy milyen rögös és fáradságos úton halad velünk életünk során. A Szent Lélek által vezet bennünket. Az Ő társaságában rójuk útunkat, legyen az durva, sziklás, göröngyös, Krisztus keze mindig ott van, hogy segítsen bennünket.

IMÁDSÁG

Mennyei Édes Atyánk, adj nekünk hitet a mai napon is a mi Jézusunkban, megváltónkban és vezetőnkben. Oltsd belénk azt a bizonyosságot, hogy ö velünk van, bármilyen nehéz legyen is utunk. Köszönjük Néked azt, hogy Fiadat küldted érettünk, aki nem riadt vissza a Kálvária nehéz útjától sem, azért, hogy nekünk életünk legyen itt és az örökkévalóságban. Az ő nevében hallgass meg bennünket. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Bármilyen durva legyen is életünk útja, Krisztus mindig velünk van, hogy vezessen és irányítson.

Donald W. Singleton (Georgia)

Szent Lélek Isten a mi irányítónk.

Napi Bibliaolvasás: Jelenései^ 2:1-29,